3 Vekerdy Tamás interjú, amit érdemes még manapság is elolvasni
Vekerdy Tamás munkásságának elsődleges témája a gyermekek jövője volt, aminek biztosításért igyekezett minél többet tenni. A kritikus gondolkodású pszichológus nagy hangsúly helyezett a kreatív környezetre, de a közoktatás milyensége éppen ennyire fontos volt számára. A legismertebb és legnépszerűbb hazai pszichológusként számontartott Vekerdy Tamás 84 évesen, 2019-ben hunyt el.
A három felidézett beszélgetésben ma is találunk aktuális kérdéseket, válaszokat, amik mellett nem érdemes elmenni.
2015-ben a hvg-nek adott interjúban a közoktatás állapotáról beszélt, illetve az oktatási reformok helyességéről. Markáns kritikát fogalmazott meg a központosított elképzelésekkel szemben, illetve kifejtette nézeteit a gyereke mozgásigényével, és az ehhez kapcsolódó testnevelés órákkal kapcsolatban. A pszichológus hosszasan beszélt arról, hogy az átalakított iskolarendszer milyen negatív hatásokkal lehet a jövő felnövekvő generációira, ahogy azt is megfogalmazta, mekkora szerepe van egy jó családnak abban, hogy minél kevesebb rossz hatás érje a gyerekeket.
A továbbiakban egy előadást láthatunk Vekerdy Tamástól, aki egyéni képességek bemutatásával indította mondandóját. Hangsúlyozta, hogy az egyéni erősségek kiemelése, támogatása milyen nagy hatással bír a gyerekek életében. A nevelési alapelvek kiválasztásának jelentőségét nyomatékosítja, azaz szembeállítja a két utat, miszerint a gyerek saját képességeit vesszük figyelembe a nevelés során, illetve a másik elv szerint, az elvárásainkat helyezzük előtérbe. A televízió hatásáról is beszélt a 2015-ös interjúban, amit ma is érdemes átgondolni, hiszen a kényelmes megoldás, hogy a szülő egy kis szabadidőt nyer, amíg a gyereket lefoglalja a műsor, hosszútávon nem kifizetődő. Hogy miként lesz a gyerekből sündisznó, és hogy miért kellene kiírni egy kamaszra, hogy „átépítés miatt zárva”, kiderül a beszélgetésből.
Az origo 2015-ös interjújában is kiemelt szerepet kap az oktatás szerepe a gyerekek életében. Vekerdy hangsúlyozta, hogy az a fajta szemlélet, hogy a túlterhelést el kell viselnie a gyerekeknek, hiszen a szüleik is kibírták, nem vezet jóra. Úgy gondolta, hogy a tudományos igazolások, amik a finn oktatási rendszer mellett is szólnak, kellő bizonyítékot jelentenek ahhoz, hogy kevesebb tanórával még jobb eredményeket is el lehet érni, mint a folyamatos túlhajszolással. Az irreális elvárások, illetve a teljesítménykényszer kiöli a gyerekekből az érdeklődést, emellett nem marad idejük semmilyen hobbira, de arra sem, hogy önmagukra figyelhessenek. Az életre való felkészítésről vallott nézetei mellett a pedagógiai módszerek megreformálásáról alkotott elképzeléseiről is olvashatunk a pszichológustól, akinek célja volt, hogy tehermentesítse a gyerekeket, akikben véleménye szerint sokkal több lehetőség rejlik, mint amit az általa kritizált oktatási rendszerben ki tudnak bontakoztatni.
