4 szülői mondat, ami nem hagyhatja el a szánkat

1. Viselkedj rendesen!

Nagyon sok szülő szájából hangzik el ez a mondat, de ezzel egy kisebb gyermek nem sokat tud még kezdeni. A gyermeknek el kell magyarázni, hogy pontosan mit is várunk tőle és mit is akarunk, hogyan viselkedjen. Egy szülő azzal szolgálja a gyermeke fejlődését, ha elmagyarázza a gyermeknek, hogy milyen elvárásai vannak, mit is tegyen. Például, ha a gyermek nem akarja oda adni a játékát a testvérének és csak annyit mondunk, hogy viselkedj rendesen, azzal a gyermek nem fogja megérteni, hogy miért is kellene odaadni a legféltettebb kincsét. Helyette inkább mondjuk azt, hogy ezzel örömet okoz a tesónak, és ugye ő is ezt akarja, nem pedig azt, hogy szomorú legyen.

2. Miért nem vagy normális?

Ilyet soha, semmilyen körülmények között nem mondhatunk a gyermekünknek. Persze vannak olyan társadalmi normák, amelyeknek meg kell felelnünk, mint ahogyan a gyermeknek is, de miért kellene mindenben úgy viselkednie a gyermekünknek, mint más gyereknek? Minden gyermek egyedi, megismételhetetlen és ezt az egyediséget, ezt a különlegességet nem csak szeretni szükséges, hanem ki is kell emelni, hiszen ettől lesz a mi gyermekünk más, mint a többi gyermek. Ráadásul az ilyen és ehhez hasonló mondatokkal csak megszégyenítjük a gyermekünket, márpedig a megszégyenítés, csak tovább rombolja a gyermek önbizalmát, önértékelését.

3. Hát hiába neveltünk?

Ez is gyakran elhangzik a szülők szájából, pedig sok szülő azt képzeli, hogy a gyermeke az ő miniatűr mása és a gyereknek mindenképpen azt az utat kell kijárnia, amit mi kijelöltünk számára, vagy amelyen maga a szülő kezdett el elindulni, csak éppen nem tudta beteljesíteni a vágyait. Soha ne akarjuk a gyermekünkre ráerőltetni az akaratunkat, a vágyainkat, az ideáinkat, mert annak soha nem lesz jó vége.

4. Miért nem tudsz úgy viselkedni, mint….?

Sok szülő hibát követ el azzal, ha a gyermekét más gyermekhez hasonlítja, még akkor is tévút ez, ha a gyermekünk és a másik gyermek egykorúak. Nem mérhetjük a saját gyermekünket senkihez, hiszen minden gyermek a maga tempójában fejlődik, és minden gyermeknek mások az erősségei. Ha a szomszéd kisfia már elvégzi a nagydolgát a bilibe és a mi gyermekünk még nem, attól még nem dől össze a világ.

Előfordulhat, hogy a gyermek fejlődése valami ok miatt megrekedt. Ilyenkor szakember segítségét kell kérni és nem egy másik gyermekhez hasonlítani. Előfordulhat az is, hogy a gyermek viselkedése mögött valamilyen érzelmi probléma áll, amelyet fel kell oldani, és csak akkor tud a fejlődésében egy magasabb szintre lépni. A gyermekben, a másokhoz való hasonlítás, ráadásul a gyermek önértékelését is csökkenti.