Kellenek a gyerekeknek a szabályok

A gyermekkel való konfrontáció kerülése

De mégis, hol és hogyan ronthatják el a szülők gyermekük nevelését? Sok esetben a szülő ott hibázik, hogy kerüli a saját gyermekével a konfrontációt és persze az idegtépő, fülsértő hisztériát, ezért inkább a gyermek minden óhaját, sóhaját egyből teljesíti. Hiszen így a gyermek gyorsan megkapja, amit akar, nyugi van, és anyuka is végezheti tovább a dolgát. Márpedig a gyermek egy idő után megszokja, hogy akármit gondol is ki, azt neki feltétlenül meg kell kapnia. És tudja is, hogy megszerzi bármi áron, amit akar, hiszen csak kicsit sírni és hisztériázni kell érte. Soha nem szabadna engedni, hogy a helyzet idáig fajuljon.

A gyermek kímélése

Régebben, mintha több feladata lett volna a gyermekeknek is. Hiszen a tanulás mellett a lányok általában az édesanyjuknak, míg a fiúk az édesapjuknak segítettek a házimunkában, vagy a ház körüli teendőkben. Persze a világ sokat változott. A gyermekekre egyre nagyobb terhet ró az iskola, de azért egészen kicsi koruktól arra kellene őket szoktatni, hogy nem csupán jogaik, hanem kötelességeik is vannak. A szülők gyakran azzal magyarázzák a gyermekük helytelen viselkedését, hogy ma ilyen világ van és bizony ez ellen semmit sem tehetnek. Véleményem szerint, a világ ugyan tényleg rengeteget változott, de ettől függetlenül a gyermeknek tudnia kell, hogy hol a helye a családi rendszerben és a szüleit, illetve a környezetében élő felnőtteket mindig tisztelnie kellene. Ehhez azonban a szülőnek is tudnia kell, hogy mi is pontosan a családi dinamika.

Az is fontos, hogy a gyermeknek ne csak egy ingyen hotelt jelentsen az otthona, ahol anyu és apu éjt-nappallá téve kiszolgálja, hanem legyenek kötelességei, feladatai, hiszen ő is a család tagja.

Az iskolától várják el a szülők a gyermek nevelését

Rendszeresen lehet olvasni arról is, hogy egyre több szülő keresi fel az iskolában gyermeke pedagógusát, hogy alaposan megmossa a tanár fejét, hogy hogyan merészelt rászólni az ő áldott jó csemetéjére. Egyes szülők egész egyszerűen nem értik, hogy az ő gyermekük is követhet el hibákat és bizony a pedagógusnak nem csak a diákok oktatása, hanem a nevelése is a feladata. Itt azonban fontos megemlíteni, hogy a gyermek nevelése családi környezetében kezdődik el, az iskola már egy majdnem kész személyiséget kap 6-7 évesen, tehát igazából a szülőkön múlik, hogy milyen felnőtt is lesz csemetéjükből. Természetesen, minden szülőnek a saját gyermeke a legszebb, a legokosabb és a legtisztességesebb, de néha azért nem árt elfogulatlannak lenni és a pedagógus szemszögéből is megvizsgálni egy-egy iskolai történetet.

A szülők mindig, mindent teljesítenek

Amikor egy szülő nem rohan azonnal gyermeke első szavára, akkor számolnia kell vele, hogy a gyermek, kérdésekkel fogja bombázni, amelyekre a gyermek értelmi képességeinek megfelelő válaszokat kell adnia. Ez sokszor fárasztó és időt rabol el az életünkből. De megéri, mert így a gyermek, ahogy cseperedik, egyre jobban megérti az ok-okozat közötti összefüggéseket és egyre jobban átlátja, hogy mit várnak el tőle a szülei és milyen következményei lehetnek, ha fittyet hány szülei tanítására. Viszont, ha a szülő soha nem utasítja el egyetlen kérését sem, hanem percek alatt teljesíti, vagy soha nem mond neki nemet, nehogy összetörjön a gyermek lelkivilága, akkor számítani lehet rá, hogy a felnőttből egy kényelmes, akaratos „teremtmény” lesz, aki aszerint csoportosítja a körülötte élőket, hogy ki, mennyire kíván behódolni az akaratának. Ezzel értékes embereket taszíthat el maga mellől és még az is előfordulhat, hogy magányossá válik, vagy súlyosan sérülnek emberi kapcsolatai.